2017. október 2., hétfő

Őszi szerzeményem

Bő két éve a szeptember, böjti hónap lett nekem: 
kis furfanggal, akarattal elintézted izibe'.
Csoki, nasi, édesség, elmentem én mellette
kosaramban nem tehettem semmit sem.

Januárnak egyik napján utazásra hívtál, 
mentem veled kézenfogva, mint két kislány.
Tavasz van már, ünnep, kismadár repked, 
A jó hír hozójával mindenki kedves.
Dupla öröm van már: az egész család tudja, 
az őszi szüret 2 picit dob a puttonyba.

Egy éve ilyenkor csípős őszi hajnal, 
ébresztettem kedvesem határozott hanggal:
- eljött az idő, menni kell, a várandóságnak vége, 
édes terhemet letehetem végre.
Azóta ha négyen sétálunk az utcán, 
büszkeségem túlcsordul a lelkem húrján.
Teljes lett a család: papa, mama, gyerekek, 
boldogságban, békességben éljük együtt az életet.

Azt olvastam valahol, hogy a római jogban, az élet védelme, a megszületés előtt 12! hónappal kezdődik. Tudhattak valamit az ókori rómában, ha még a fogantatás előtti hónapokat is levédték.
Az én csoda lányom is tudta, amit tudott. Felkészítette a szervezetemet a jövetelére. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése