"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két bika. A tanyán, ahol éltek, volt egy kismalac is. Ez a malac alig adott ki hangot, ezért elnevezték Némának. A tanya ura nagyon jól tartotta Némát: rizzsel etette, időnként még cukrozott tejet is adott neki. A két bika látta ezt, és nem értették a dolgot. Ők keményen dolgoztak a földeken, szekereket vontattak, mégsem kaptak ilyen finomságokat. Egy nap aztán a fiatalabbik bika így szólt az idősebbikhez:
- Bátyám, ezen a tanyán mi végezzük a legnehezebb munkát, mégsem kapunk egyebet, csak füvet, meg szénát. Az a kismalac, az a Néma semmit sem csinál, ő aztán sehogy sem támogatja a családot, mégis ő kapja a legfinomabb étkeket! Vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen különleges bánásmódban részesül?
Az idősebb bika okosabb volt a másiknál.
- Ó, öcsém, nagyon rossz dolog ám másokat irigyelni! Te se tedd! Amit ez a kismalac, ez a Néma eszik, az nem más, mint a "halál étke"! Mert tudd meg öcsém, a gazda hamarost férjhez adja lányát, és az esküvői vacsorán ez a kismalac, Néma lesz a főfogás. Ezért bánnak vele így, ezért tömik finomságokkal, ezért hízlalják. Pár nap, és megérkeznek a vendégek. Akkor aztán fogják ezt a kismalacot, legvágják és megsütik!
Néhány nappal később valóban megérkeztek az esküvői vendégek. A malacot valóban megfogták, és tényleg levágták. Pontosan az történt, amit az idősebb bika mondott.
- Látod, öcsém? - kérdezte. - Látod, mi történt a kismalaccal, Némával?
- Látom, bátyám - felelte a fiatalabbik bika. - Most már értem.
Az idősebbik folytatta:
- Idevezet, ha valaki ilyen finomságokat eszik! Mi füvön, meg szénán élünk, és hidd el, ezek százszor jobbak, mint a rizs meg a cukrozott tej. A mi étkünk nem hoz ránk bajt, a mi étkünk azt súgja, hosszú életűek leszünk."
Tanulság: Ne irigykedj, mert nem tudhatod, mások mit áldoztak fel a javaik érdekében!
Buddhista tanmesék és történetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése