2016. december 18., vasárnap

Az év legszebb mondata

Most mindenki lázasan készülődik a karácsonyra, még 3 dolgot feljegyez a tennivaló-, ajándék-, vagy éppen bevásárló listára.:) Ez a szent ünnep Jézus születéséről szól, így hadd mondjak pár szót a születésről.
Ez az év az érzelmek hosszú skáláját felvonultatta nekem. Januárban a lányom 2. születésnapjára készültem, mit sem sejtve arról, mit rejteget még ez az év. Aztán amikor február elején kiderült, hogy újabb élettel ajándékoz meg minket a Jóisten, kétségbeestem. Még élénken élt az emlékeimben az a bizonyos 33 nap, amit nagylányom születése kapcsán a kórházban töltöttem. Nem akartam azt a megpróbáltatást újra átélni. Tévedés ne essék, boldog voltam és örültem, hiszen a legtöbb, amit adhatunk egy gyermeknek, az a testvér. Vártuk is őt. Mégis, annyira féltem. Két hétig tartott, míg legyőztem magamban ezeket az érzéseket, a kétségbeesést, a félelmet, az aggódást. Persze teljesen kiírtani nem tudtam, mégis bele tudtam kapaszkodni egy korábbi álmomban, ami azt jövendölte nekem, hogy minden rendben lesz. Aztán jöttek a fizikai próbatételek, az első három hónap fáradékonysága, amikor örültem, ha mindennel végeztem estére és aludhattam. Akkor még nem tudtam, hogy ez felkészít engem arra az időre, mikor már négyesben leszünk. Aztán jött a vashiány. Vasinfúziós kezelésekre kellett járnom a kórházba. Boldog voltam, hogy minden nap hazajöhettem, amíg nem tartanak benn, nincs gond. Aztán a derekam felmondta a szolgálatot. Két hónapig 1 óra fennlét után másfél-két óra ágyban fekvéssel bírtam csak létezni. Átvonszoltam magam azokon a napokon is. Bár lelkiismeretfurdalás gyötört, hiszen ilyenkor a nagylánnyal sem tudtam érdemben foglalkozni, ekkor szokott rá a mesenézésre. A fájdalmak mellett szépen gömbölyödtem, imádtam a várandóságot, az utcán is leszólítottak, milyen szép a pocakom. Ha lett volna nyáron pocakszépségverseny kisbabát váró nőknek, azt bizonyosan megnyerem. :))
Áldott állapot, mondják, ellentétes érzelmek dúltak bennem, záporoztak a könnyeim sokszor, de az volt. Amikor mozgolódott odabenn, végtelen gyönyörűséget éreztem, amikor mindezt éjjel rendezte, már nem annyira. :) Aktív éjszakai életet élt, ez is felkészülés volt a későbbiekre. :)
Aztán eljött az ősz, és immár kétgyerekes anyuka lettem. Minden rendben volt, 3 napot töltöttem a kórházban, Születés, csoda, áldás. Nincs nálam büszkébb nő, mikor négyen sétálunk a városban.
Nehéz, hosszúak a napok, fogalmam sem volt az elején, hogy lesz, mint lesz, de azért csak lett valahogy. El kellett engedni pár dolgot ( a mosogatást szívesen elengedtem...), őnzőnek kellett lenni néha, mert pihenni muszáj, hogy legyen cicitej, ahogy a lányom hívja, és erősnek is kellett maradni, de legfőképpen bízni kellett. Nyugodtnak maradni. Áldani azokat a perceket, néha órácskákat, amikor nyugodt lehetek. Hogy mikor vannak ezek? Amikor felhangzik az év legszebb mondata:
- A gyerekek alszanak. :)

4 megjegyzés:

  1. Sok erőt neked (is)!
    Három unokám millió mázsányi örömet ad, de legalább ennyi erő, nyugalom és főleg hit szükségeltetik ahhoz, hogy túl lehessen látni a napi feladathegyeken.

    VálaszTörlés
  2. Egyetlen mosolyért megéri, amit tőlük kapok! :)

    VálaszTörlés