A karácsonyi tea

Ezt az üzenetet kaptam ma reggel egy barátunktól, annyira kedves, gondoltam megosztom veletek:

"Egy bögre forró, aranyló tea.

Állok a szerelőasztal mellett, előttem egy félig összerakott villanymotor. Hideg van. Kezemben egy bögre gőzölgő tea. Csak úgy cukor nélkül, magában. Rákulcsolom az ujjaim a bögre meleg falára, érzem, amint megtölti a kezemet a melegség. Egy apró kortyolás - még forró, óvatosan - és elbillen a világ. Először csak az a hirtelen melegség, ami nem a gyomromba, hanem valahogy a szívemhez ér el, ott melegít és sugároz szét a testemben, majd lassan az egész világra. A decemberi nap éles fénnyel szikrázik a szememben, a reggeli szürkeséget izzó fehér ragyogással törli le az égről. A homály a házak, és fák mögött keskeny sötét árnyékká sűrűsödik - várja az estét.
Második korty. Mosoly, nézek a bögrébe. Sötét mélye kút, megnyíló alagút, tovább billen a világ, örvény húz: az idő, a múlt. Kortyolom a teát, ... megint az a cukros-lázas citromos íz, és jó itthon betegnek is lenni, most nem kelek fel, mosolygok, szerető szemek mosolyognak rám... .... nagy, fekete füstgomolyagokat pöfékelve éledezik a kályha egy kopott borsodi turistaházban, köröttem vidám társaság - nyár van, de borongós őszi idő, vagy kicsit karácsony? ...és halkan, lassan egyre kivehetőbben szól a zene egy sercegő lemezről, spirituálé talán, kezemben a teás bögre, a paplak menedékében, az ajtón tömjénillat szállingózik be, kint hideg, tócsa olvad a bakancsomról... ... a fülem fáj, talán négy éves vagyok, a nagymamám végre levette a zokniba töltött forró sót és tejet tölt a teámba: figyelem ahogy hirtelen, mégis időn kívüli lassúsággal kavarog a vékony tejpatak és az átlátszó aranybarna teába ködfelhő ébred...
Kortyolom élvezem, átélem a tea újabb, újabb dimenzióját, ahogy áramlik a kortyokkal bennem a tűz, az erő, dobban újra és újra vért és életet, pumpálva a szívem, kovácsolódik minden dobbanással fényből és energiából pillanatról pillanat, örömből napra nap, évről év, életek, csillagok milliárdjai...és újra fény gyúl, meleg sötétben libbenő gyertya láng, gyantás fenyő illat, és az az egyetlen csengőhang, amire kinyitotta a szívem a hosszú várakozás.

Kívánom legyen nyitott a szíved, szabadon áramoljon a lelkedbe a karácsony minden szeretete, fénye, boldogsága!"