2012. június 23., szombat

Egy kacsa utóélete

"Muszáj megértened, hogy minden embernek van egy határozott szereprepertoárja, melyet átlagos körülmények között használ...de helyezd őt csak egy kissé megváltoztatott körülmények közé, és egy olyan szerepet sem fog találni, melyet eljátszathatna, így egy rövid időre önmagává válik."

G.I. Gurdjieff

Két hete pecsenye kacsát sütöttem. Hétfőn éjjel, mert a házközgyűlés kissé elhúzódott. Keddtől ettük - persze nem minden nap, mert szerdán is és pénteken is vendégségem volt, így mást is főztem, - végül vasárnap cuppogtattam le az utolsó falatokat. Amikor elfogyott a főtt krumpli hozzá, akkor párolt bébirépával ettük, mikor aztán az is elfogyott, maradt a hagyományos kenyér köretnek, és hidegen a sült. Igazán finomra sikerült. A kacsa zsírját felfogtam egy csuporban, belekerült egy kis kocsonyás rész is, egy két apró húscafat. Pirítósra, fokhagymával vagy más idény zöldséggel a legjobb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése