4.
Nehéz hónapok jöttek: amikor valaki már szinte a véreddé válik, a nélküle töltött időnek semmi értelme. Minduntalan eszébe jutott Chris, utána közvetlenül jött a szívébe maró fájdalom, az a leírhatatlan gyötrelem, ami a hiányából fakadt. Minden egyes tárgy, minden szó, minden esemény rá emlékeztette. Kitörölhetetlen nyomot hagyott az életében, a lelkében. Egyek voltak. Hányszor előfordult, hogy befordult a nappaliba, hogy kérdezzen valamit férjétől. A lépés abbamaradt, a kérdést lenyelte, mikor ura kedvenc foteljét üresen találta. A félbehagyott mozdulatba merevedett pár pillanatig, míg összeszedte magát. Szellemként élte mindennapjait, talán csak unokája kedves gagyogására csillant fel a szeme néhanapján. Gyógyítóhoz fordult, hiszen látta egyedül nem küzdhet meg ekkora teherrel. Már a légzés is nehezére esett, a szíve össze-vissza kalimpált, életkedve megcsappant, körbefonta lelkét a halál. Szépen lassan építette fel újra Lettit a szakember, sokat beszélgettek, meditáltak, nevettek, nyugtató zenét hallgattak. A konyhapulton gyógyteák garmada állt, mégis mikor a kezelésnek vége lett, a gyógyító szerint még nem teljesen dolgozta fel párja elvesztését, de ő ezen a ponton már nem tud mit tenni.
Munkába feledkezett. Tett-vett, pakolt, rendszerezett, élt, de csak úgy félig. Aztán pár hete a kezébe akadt férje képgyűjteménye, amit akkor kezdett nézegetni, mikor legyengült a szervezete. Hányszor hallgatta meg az esküvői részt, hányszor nézte meg a vidám, és számára kedves pillanatokat. A bolygó körutak beszámolóit, közös nyaralásokat, gyermekük felcseperedésének jelentősebb állomásait. Férjének kiváló érzéke volt ahhoz, hogy éppen egy érdekes beszélgetés, egy poén, vagy egy különleges esemény előtt kapcsolja be a masinát. Ahogy forgatta kezében a régi kézi-tükröt formáló digitális szerkezetet, egyszer csak egy még senki által nem nézett videót talált. Ez meg hogyan lehetséges?!?
Hiszen minden egyes kép és hanganyagot, - ha lehet így fogalmazni - rongyosra nézett és hallgatott kedvese a betegsége idején. Nagyot sóhajtott, majd lejátszásra állította. Arra számított egyfajta búcsút talál, talán éppen neki szánva.
A halála előtti napok egyikét vette fel Chris, azt, amelyiken Letti megígéri az ubu-i utazást. Már el is feledkezett róla! Azok a napok homályba vesztek, még emlékszik a sétákra, a görcsösen kapaszkodó ujjakra, a cinkos, közös titkokat rejtő szemekre, de hogy ténylegesen mi történt az utolsó napokban, arra már nem.
Ubu. Még 2 hónap van az évből, újra felkapott téma lett a hírekben, hiszen még mindig nem fejtették meg a titkát. Legyen hát!- Gondolta. Egyből hívta kedvenc barátnőit, hogy segítsenek neki az előkészületekben. Ők nagyon megértően, és végtelen türelemmel viseltettek irányába az utóbbi időben, és tapintatosan magukban tartották a kérdést. Miért utazik el Letti az Ubu-ra?
Hamarosan folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése