2011. június 29., szerda

Egy kopott ház

A szeretet örök. Ha egyszer megszeretünk valakit, annak a szeretetnek a csírája ott marad bennünk. Még ha eltelik sok-sok év, még ha az illető már nem is él, akkor is bennünk van egy darabka szeretet iránta. Nem tudjuk kitörölni, megpróbáljuk megváltoztatni, gyűlölni kezdjük, vagy haragszunk rá, esetleg tehetetlennek érezzük az egész helyzetet. Hiszen ha a kedves elhagyott, a házastárs már mást akar, a családtagunk eltávozott, kinek adhatjuk tovább a nekik szánt szeretetünket? Az idő múlásával tompulhatnak az érzések, de el sosem múlik. Én egy kis dobozba zártam, átkötöttem fényes szalaggal, megcímkéztem, és rátettem egy mécsest tartalmazó kishajóra, és leúsztattam képzeletem folyamán. Remélem megtalálja akinek szántam, nem kell tudnia hogy tőlem van, elég ha érzi jótékony hatását.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése