2011. április 18., hétfő

Ki ette meg az almát?

Láttátok a Madách színházban a Sors bolondjait? Érdemes megnézni. Kissé bohókás, könnyed darab, az egyik jelenetben szerepel egy feminista nő, aki fennen hangoztatja női előjogait, persze túlzásokkal fűszerezve, a férfi a monológ végén csak ennyit kérdez, kissé feldúltan: -Ki ette meg az almát?

No igen Ádám és Éva és az a bizonyos alma. Eddig sosem gondolkoztam el azon, hogy az ős bűnbe-esés történetét miképpen mesélik el mondjuk egy trópusi országban, ahol nincsen alma, csak banán. Hát erre is ráleltem:

A kő és a banán - maori mítosz

"Valaha, az elveszett kezdetek korában az első emberpár élete könnyű, fáradság nélküli és boldog volt, hiszen naponta kimentek a tengerpartra, ahol az Istenatya kosarat eresztett le számukra, tele minden ízletes és hasznos dologgal: elvették azokat a kosárból és gondoktól mentes szívvel tértek aludni. Egy alkalommal azonban, amikor hajnalban újra a tengerhez léptek, hogy lássák, aznap mivel kedveskedett nekik az Atya, íme, egy nagy alaktalan kő volt a kosár mélyén. Forgatták, ízlelgették, végül úgy látták, hogy semmire sem jó, semmihez sem tudnak kezdeni vele. Másnap panaszkodva, haraggal telve vitték vissza a követ a tengerpartra és kiáltozni kezdtek az Atyához, hogy jelenjen meg előttük. Az Istenség kérdésére, hogy mi bántja őket, méltatlankodva elmondták, hogy ezt a követ egyáltalán nem tudják használni, ezért másik ajándékot kérnek helyette. Az Atya elszomorodott, majd felment az égbe és kisvártatva leengedte a kosarat, amelyben ezúttal egy fürt banán lapult. Az első emberpár boldogan kivette a banánt és elégedetten eszegetni kezdte az immár hasznos ajándékot.
Ám ekkor mennydörgés közepette megjelent előttük az Atya. Haraggal szólt az emberekhez, hangja betöltötte az egész Univerzumot:
-Ti ostobák! Azt kívántam, hogy életetek olyan legyen, mint a kő, amelyet visszaküldtetek: erős, szilárd és maradandó, hogy halhatatlanok legyetek, mint az Istenek! Ti azonban a kő helyett a banánt választottátok. Legyen hát! Életetek ettől kezdve olyan lesz, mint a banán: könnyen múló, pusztulásra ítélt. Rajtatok és gyermekeiteken uralkodni fog az idő, és a gyümölcsökhöz hasonlóan, életetek delén fog a halál leszüretelni benneteket!
A döntést megváltoztatni többé nem lehetett. így vesztette el az eredeti halhatatlanságot és boldogságot az első emberpár, s mulandóságában azóta osztoznia kell minden nemzedéknek."

 Részlet: Az aranykor visszatér című könyvből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése