"Egy, már jó ideje működő rendszer a következő. Létrehozója, Günther Pauli, eredendően üzletember, akinek a sörfőzdékre kidolgozott módszerét ismertetjük. A sörfőzdék a szilárd nyersanyagoknak, nagyrészt a sörárpának csak 4%-át használják, a többi hulladék. Hulladéka a szén-dioxid, a lúgos szennyvíz és a hulladékhő. Ám a szilárd hulladék 70%-a rövid szálú rostanyag, amelyet a papíripar nem tud feldolgozni, és takarmánynak sem jó. Viszont a gombák lebonthatják. Így hát a piacon keresett gombákat termesztenek rajta. Utána már jó takarmánynak (45%-a szénhidrát), azt tehenek eszik meg. A sörfőzdék szilárd hulladékának 26%-a fehérje. Ebben gilisztát tenyésztenek (egy évi százezer hektoliter teljesítményű sörfőzde naponta 1,3 tonna gilisztát termel). Maga a giliszta a baromfi természetes tápláléka, sokkal jobb, mint amin általában a gyári csirkéket nevelik. Majd a marhák és a csirkék trágyája az emésztőbe kerül, az itt termelődő metán erőforrás. Természetes úton kezelik az itt visszamaradó szennyvizet, megfelelő növények és állatok társításával halakat tenyésztenek benne, amelyek szintén eladhatóak. A lúgos szennyvízbe bevezetik a szén-dioxidot, és ebben értékesíthető algákat termesztenek. Egy ilyen rendszer energetikailag teljesen önellátó, hétszeres termelékenységet, és négyszeres foglalkoztatottságot teremt az eredeti sörfőzdékhez képest. Nincs az egységek között szállítási költség és szennyezés, és rengeteg élelmet termel az éhező országokban. "
Végh László-Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet Híradás a Föld állapotáról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése